2014. február 20., csütörtök

Gondolunk a jövőre?

Az elmúlt pár hétben nagyon sok impulzus ért, ami arra késztetett, hogy megírjam ezt a bejegyzést.
Az első, hogy mint olyan sokan Magyarországon, én is küzdök a munkavállalással. Három diplomával a hátam mögött a legutóbbi fizetési csekkem nettó 55000 Ft-ról szólt, amiből, ha nem lenne pasas, azt hiszem, egy híd alatt lakhatnék. A jobb munkára pedig egyelőre nincs sok kilátás, sőt, kb. örülhetek, hogy ez is van. Ráadásul szerencsém, hogy a főnök és a felesége szuperjó fej, így legalább a légkör normális, ha a fizetés nem is álom, és tényleg nem lehet belőle kijönni.
A másik, hogy a TV-ben láttam a Hogyan szerezd meg az első milliódat című...hát...dokurealiti szerűséget. A műsorvezető srác azt mondta, hogy minden háztartásnak a bevétele 15%-át kellene megtakarítania 25 éves korától minden hónapban ahhoz, hogy nyugdíj után 30 évig ugyanazon életszínvonalat tudja tartani.
Kaptam egy e-mailt is a magyar nyugdíj-körképről. Nem részletezem, de már most elég siralmas. Erről jut eszembe, te tudod, miből lesz majd nyugdíjad? Merthogy a mostani felosztó-kirovó rendszer azon alapul, hogy amit ma megtermelünk és leadózunk, azt nagyanyáinknak osztják, és mi majd gyermekeink munkája után kapjuk a nyugdíjat. Elvileg. Namármost  egy elöregedő társadalomban egy aktív keresőre egyre több eltartott jut majd, szóval mire mi odaérünk, a rendszer valószínűleg fenntarthatatlan lesz.
De ne menjünk el ennyire messze, mi lesz veled, ha befejezed a fősulit? Gondoltál rá, hogy mi lesz, ha nem találsz egyből munkát? Ha már nem kapod az ösztöndíjat, szoctámot, közösségi ösztöndíjat, amiből ma még egész jól meg is tudsz élni? Ha ne adj Isten fél év és nulla bevétel után már bármit elvállalsz, aztán meg azon siránkozol, hogy éppcsak valami kis éhbért kapsz, és mivel elvállaltad a munkát, kiestél a TÁMOP támogatotti köréből, így nem felelsz meg a pályázati feltételeknek még akkor sem, ha az állás összes követelményét teljesíted, és így elesel egy normális fizetéstől és normális élet lehetőségétől? Bocsi, kicsit elkalandoztam, de sajnos most pont ebben a helyzetben vagyok, épp most élem meg.
Visszatérve az alapkérdésre, azt kell mondanom, hogy amíg az ember fiatal, nem gondol semmi komolyra, maximum arra, hogy a hónapban kijön-e a szülők vagy az ösztöndíj nyújtotta zsebpénzből és tudja-e finanszírozni a tanulását, a bulikat, a hétköznapi igényeit. Megtakarításra jobb esetben még csak mint majd egyszer azt is el kell kezdeni kategóriaként tekint.
Kérem szépen, ébresztő. Azért is írom ezt a bejegyzést, hátha kicsit tudok segíteni abban, hogy ne kerüljön más is az én helyzetembe. Nézzük, milyen lehetőségek vannak arra, hogy gondoskodjunk magunkról, pontosabban a jövőbeni magunkról.
  1. Szülők gondoltak a jövőnkre. Ez szerencsés eset, az egyik csoporttársam szülei bankszámlán születése óta gyűjtötték a gyerkőcöknek a pénzt, néha nagyobb összeget elhelyezve, így amikor kikerült egyetemre, és végre hozzáfért a számlához, elég nagy összeggel sikerült elindulnia. 
  2. Amikor magunk vagyunk:
    1. Érdemes minden hónapban bizonyos összeget félretenni. No de hogyan? 
      • Amikor volt egy célom (EFOTT jegy), akkor fogtam egy perselyt, és mindig, ha fém 200-ast kaptam, akkor azt beletettem. Így 6 hónap alatt 10000 ft jött össze. Ha ezt az ember nagyban csinálja, és havi 10.000 Ft-ot félrerak, akkor a perselyben 5 év alatt összegyűlik pár százezer ft. Nem rossz, nem rossz, de nem az igazi.
      • Ha bankszámlán teszi mindezt, akkor ott számolhat kamatokkal. A mai gazdasági környezetben ezek a kamatok sajnos nem mindig kedvezőek, hiszen oda-vissza működnek, kamatadó és társaik, a számlavezetési díjak, ezekkel mind számolni kell, és aszerint megválasztani a bankot, hogy a végén pozitívan jöjjünk ki. Ez már egy kicsit hosszabb távú pénzügyi tervezést igényel, érdemes különböző pénzintézetekben részletes tájékoztatást kérni, esetleg pénzügyi tanácsadóhoz fordulni.
      • Ott van aztán a befektetés. Gondolok itt például az életbiztosításra. Különböző konstrukciók közül választhatunk, a pénzünket a biztosító forgatja, befekteti részvényekbe, kötvényekbe, és a végén vagy garantált pénzösszeghez jutunk, vagy az eszközalapú befektetéseknél hozam szerinti végösszeghez juthatunk. Ezek már hosszú távú befektetések, 10-20 éves futamidőben kell gondolkodni, viszont akkor akár milliós nagyságrendekről is beszélhetünk havi 15-20 ezer ft befizetésekor. Nem beszélve arról, hogy baleseti védettséget is kapunk. 
      • Ha konkrétan a nyugdíjra gondolunk, ott van a magánnyugdíjpénztár lehetősége, a biztosítók többféle konstrukciója. A lényeg, hogy ezek tudják majd biztosítani azt, hogy ne az állam és az elöregedő társadalomban még aktív dolgozók jövedelméből fennmaradó valamicskére kelljen támaszkodnunk öreg korunkban, és fenn tudjuk tartani azt az életszínvonalat, amit szeretnénk. 
Csak néhány lehetőséget említettem a sok közül. Az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy igenis fontos gondolni a jövőnkre, hogy fiatalon, amíg lehetőségünk van rá, gondoskodjunk a felnőtt önmagunkról. Egyik barátnőm mesélte, hogy ő az ösztöndíjából mindig félretesz egy bizonyos összeget, amihez nem nyúl, mert az nem az övé. Az a jövőbeli Vikié, és ha elvenné tőle, akkor olyan lenne, mintha lopna.
remélem, hasznosnak találtátok a bejegyzést. Ti gondoltok a jövőre?

6 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszett a perselyes megoldás, mert még ha aprócska is, mégis valamennyit meg lehet belőle spórolni. Sok kicsi sokra megy. Mert ha azt a fém kétszázast nem az munkahelyi kávéautomatába dobálom bele, hanem a perselybe, akkor egy idő után lesz egy kis megtakarított pénzem. Egyébként összességében is nagyon hasznosnak találtam a bejegyzésed, és köszönöm, hogy felhívtad ezekre a figyelmem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy hasznosnak találtad:)

      Törlés
  2. Jól összeszedted a témával kapcsolatos dolgokat, hasonlóan gondolom én is. Mi a párommal szinte minden nap dobunk a perselybe némi aprót, félévente ürítjük és éppen aktuális célokra költjük, 30-40 ezer Ft szokott összegyűlni. Viszont, ha hosszabb távon gondolkozok olyan szintű kétségbeesés fog el, hogy megpróbálok inkább nem gondolni rá. Hasonló cipőben járok mint te, csak kicsivel több a fizetésem, próbálok pozitív lenni, hogy hamarosan vár rám egy jobb lehetőség, amivel a jövőmet is könnyebben megalapozom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez az optimizmus nagyon jó dolog, én is próbálkozom vele, de néha nagyon nehéz...

      Törlés
  3. szerintem lehetetlen spórolni....egy idei óráig még belefér,viszont hogy mi lesz pár év múlva lehetetlen.
    ha van megtakarított pénzed feléled,és ennyi volt
    itt az alap probléma az ár-érték,ugye minden nagyon drága viszont ha !!! van munkád keveset keresel.
    lehetne több munka,akkor több pénz forogna,és a kereskedelem is beindulna...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaja, a pénz folyamatos mozgása tudná beindítani a gazdaságot, de ameddig ilyen siralmasak a fizetések, addig csak a feketegazdaság virágzik, no meg a cigaretta és alkoholpiac. Lehet, hogy kocsmárosnak kellett volna mennem?:)Viszont azért a megtakarítások egy-egy nehéz, váratlan szituációban lehet, hogy szélsőséges esetben az utcára kerüléstől, prostitúciótól, hatalmas hiteltartozásoktól mentenek meg. De elismerem, hogy nagyon nehéz félretenni, sajnos nekem sem sikerül jelenleg.

      Törlés