2013. július 4., csütörtök

Álláskeresés: csapó 1

Mint már értesülhettetek róla, háromdiplomás munkanélkülivé avanzsáltam. Igazából ez akár örömteli hír is lehetne, csakhogy sajnos nem tolonganak állásajánlatok az ajtóm előtt. Foghatom ezt akár a Baranya megyei általános álláspiaci pangásra, de nem teszem, mert IT-snek áll a világ, naponta 10 új hirdetés jelenik meg programozóknak, adatbáziskezelőknek, ügyféltámogatóknak, méghozzá kimondottan pályakezdőkre specializáltan. Rossz diplomát választottam, rögtön hármat is, de nincs más hátra, minthogy ebből hozzam ki a maximumot.
El is kezdtem a munkakeresést, hiszen ha megszűnik a hallgatói jogviszony, nincs ám több ingyenes TB, havi több ezer (5-7 körül) Ft.-ot kell befizetni, ha orvosi ellátásban akarunk részesülni. Nagyon sok önéletrajzot elküldtem, de csak nem akart visszaírni senki. Aztán egy marketing ügyintézői állásra beadott pályázatom kapcsán behívtak interjúra. A cég neve Ranger Hungary , és már az elején gyanús volt, hogy hát itt azért nem teljesen a marketing ügyintézés lesz a profil. Első szabály állásinterjú előtt: nézz utána a cégnek, ahová behívnak, így tudod, nagyjából mire kell számítanod! Szerintem már sejtitek, hogy ügynökösködésről lesz szó, de ne szaladjunk ennyire előre. Elmentem az interjúra, mert hát depisebb időszakaimban úgy gondolom, hogy mit nekem a három diploma, nem büdös a munka, csak legyen, és ki tudja, talán mégis valami irodai dologról lenne szó. Az iroda és az ott dolgozók egész szimpatikusak voltak, fiatalos bagázs, az interjú viszont nekem kamunak tűnt. Többedmagammal voltam, leültettek egy kanapéra és egy előzetes kérdőívet töltettek ki velünk adatokkal, fizetési igény megjelöléssel, stb. Ez speciel nem nagyon tetszett, de az adataimmal mindig úgy voltam, hogy ha ez valakinek hasznos, hát lelke rajta, engem nem zavar, ha nem túl intimek a kérdések (itt számomra még belefért). Aztán megérkezett az iroda vezetője, aki behívott. Jött egy kis marketingduma, tudjátok, hogy rákérdez valamire veled kapcsolatban, aztán párhuzamot von önmagával, hogy szimpibb legyen, kicsit mellébeszél és rávilágít, ő mennyire imádja amit csinál. Tényleg erősen PRszagú volt a mondandója, inkább arra ment ki, hogy szimpatizáljak vele és a céggel, nem pedig hogy ténylegesen meg legyek interjúztatva. Magáról az állásról nem sok szó esett, csak hogy ügynöki meló és hogy melyik partnernek kell értékesíteni a csomagjait. Természetesen megfeleltem (van olyan, aki ügynöki melóra jelentkezve normálisan van felöltözve és tud két értelmeset mondani, és mégis fennakad az első "rostán"? Nem hiszem.). Megbeszéltünk egy próbanapot, ami természetesen nekik már másnap jó lett volna, nekem nem, szóval annyiban maradtunk, hogy hozzám igazodunk.
A próbanapra is elmentem, kiderült, hogy már nem az a partner és nem az a csomag, amit előzőleg megbeszéltünk, de hasonló portfólió, új ügyfél, és ezzel többet lehet keresni. A próbanapon tapasztaltak megérnek pár szót.
Először is az egyik legsikeresebb üzletkötő mellé lettem beosztva. Ez eleve jó pont volt számomra, imádok nálam okosabbaktól tanulni. A melóban nem kell megszakadni, a formaruha (pasiknak hosszú nadrág, ing, nyakkendő, csajoknak lazább) baromi meleg, de ezt leszámítva egész tűrhető, jó levegőn van az ember, délelőtt értekezlet, papírmunka, kiutazni (50km-ig saját költségen) a helyszínre, feltérképezi az adott települést, beül valahová reggelizni meg kávézni meg előkészíteni a napot (erre a célra minden üzletkötőnek tabletet biztosít a cég) és elhesszelget - a kollegáival, mert költségkímélés szempontjából egy helyre kb. négyen mennek egy időben, aztán dél körül nekiindul. Lista szerint haladva becsenget, szimpatikusnak látszik, és vagy sikerrel jár és szerződést köt, vagy sem, mindenről feljegyzést ír. Nagyon klasszul gépesített a szerződéskötés is. A munkaidő rugalmas, csak egymáshoz kell alkalmazkodni, meg ugye a normának illik meglennie, de az sem vészes, és ami ráadásnak jön, az ugye + pénz. Este meg haza, és reggel kezdődik minden előlről.
Összességében véve nem egy rossz lehetőség annak, aki szereti csinálni, és én speciel nem osztom az ügynöki munka iránti előítéleteket, a Rangeresek is korrektek voltak, ugyanakkor megköszöntem a lehetőséget, és eljöttem, és bár gondolkodtam rajta, de nem fogok ott dolgozni. Ennek több oka is van:
Egyrészt a munkában a legnagyobb kihívás, hogy az emberek beengedjenek és tudj nekik ajánlani olyan terméket, ami tetszik nekik. Én azért ennél többet szeretnék csinálni - erre mondják, hogy nem minden a pénz. 
A másik a saját költségen való utazás, amit nem tudok bevállalni az első hónapban 0 jövedelemből.
Harmadrészt egy EU-s pályázat miatt, amiről majd bővebben is írok.
Negyedrészt pedig megint felmerült egy kicsit a külföld, még ha csak gondolati szinten is.

Ötödrészt pedig mert úgy tűnik (persze csak félkomolyan megjegyezve), hogy albi keresés és nyelvtanfolyam mellett nincs időm dolgozni, a lakás szalad, kaja nincs itthon, szörnyű. Keresgélek tovább...


   

1 megjegyzés:

  1. Átérzem a helyzeted. Katasztrófa ami a munka keresést illeti, és telemarketinges állást én sem vállalok, szinte csak arra hívnak vissza...

    VálaszTörlés