2013. február 22., péntek

Rockspinning

Már egy ideje járok rendszeresen (nagy vállveregetés:)) spinningelni, és folyamatosan megállapítom, hogy mennyire szerencsém van Gabival, az edzővel. Annyira nyitott természetű, és látszik rajta, hogy nemcsak azt élvezi, amit csinál, hanem azt is, hogy megszeretteti másokkal is. A legjobb pedig, hogy ha a vendégeinek kívánsága van, akkor ő azt megpróbálja beépíteni az órákba.

Így volt ez akkor is, mikor egy óra után az a sajátos kívánság fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne egyszer egy teljesen rockos órára tekerni.(Nem titok, V.-vel együtt imádom a klasszikusokat:)!) Persze amilyen vegyes a társaság mind korosztályilag mind ízlésügyileg, nem várható el mindenkitől, hogy egy emberként tekerjenek végig 60 percet a nagy rockklasszikusok zenéire, de azért bepróbálkoztam Gabinál, hátha vevő lenne egyszer egy igazi, elejétől végéig rock óra megtartására. Mivel már eddig is volt, hogy AC/DC számot csempészett az edzésekbe egy-egy sprint erejéig, azt mondta, megnézi, mit tehet az ügyben. Végül a hétvégén elkészített egy erőteljesen rockos beütésű edzéstervet, melyet hétfőn prezentált is, kísérleti jelleggel. Akkor sajnos nem voltam ott, és szerdán már a javított, lightosított verziót hozta, de még így is igazi élmény volt.

Az én esetemben természetesen a rock felszabadultsága hozta ki belőlem az állatot, így olyan keményen nyomtam végig az egy órát, mint előtte még soha, és hihetetlenül elfáradtam. Iszonyatosan jó érzés volt.

Ami a szerdai órának a tanulsága volt, az nem az, hogy rockra tekerjetek, fussatok, edzzetek, mert az milyen jó.
Egész nap azt vártam, hogy végre 19:00 legyen, mert tudtam, hogy olyan zenei program lesz, amelyben itt-ott jönnek a kedvenceim. Mondhatjuk ezt lelki felkészülésnek az edzés előtt. Mikor elkezdődött az óra, máris nagyobb kedvvel ugrottam a bringára, mert tudtam, hogy ha épp nem is Guns szól, valahol az óra folyamán felcsendül majd. Ez a tudat valami olyan energiát mozgatott meg bennem, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy lazsálni kellene egy kicsit. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a jó számok alatt nem is kellett megerőltetnem magam, a zene vitt. Kicsit olyan érzés ez, mintha a kedvenc együttesed veled tekerné a bringát, és így kétszer olyan teljesítményre vagy képes. A végén pedig, mikor felnézel az órára, és azt hiszed, hogy még a fele vissza van, csalódott leszel, mert látod, hogy már csak öt perc, és vége, de te még úgy tekernél, mondjuk még egyszer ennyit. Levezetésképpen pedig tökéletes, ahogy a rockballadák lassú ütemére húzod az izmaid és lazulsz el.

Ami pedig ebből a kis személyes szösszenetből tényleg fontos, hogy akármilyen sportot vagy testmozgást választasz, sokkal könnyebb és hatékonyabb lesz a saját ízlésed által választott zenékre mozogni, jobban fogod érezni magad az edzés közben és utána is, legyen az house, techno, rock, klasszikus, bármi, egyszerűen nem csak elfáradsz, hanem közben teljesen feltöltődsz energiával. És ha ebben az edződ is partner, akkor te vagy a legszerencsésebb testmozgó a világon!!!

Egy kis ízelítő, mikre is tekertünk, nyújtottunk, holnap pedig hozok egy-két fotót is, mert bár nagyon sokat beszéltem róla, még nem biztos, hogy könnyű elképzelni, milyen egy spinracing óra.


 AC/DC: Thunderstruck

 Guns 'N' Roses: Sweet child o mine

 Queen: Don't stop me now

 U2 feat Mary J. Blige: One


Evanescence: Hello

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése