2013. január 23., szerda

Hogy nézett ki az első spinning edzés?

Mint már az előző bejegyzésben írtam is, V.-nek köszönhetően nem szöktem el az első edzésről. Ebben a bejegyzésben végre rátérek a lényegre(!?), azaz arra hogyan is zajlott maga az edzés. De előtte tisztázni szeretnék valamit, ami csak szombat délután tudatosult bennem. Igazából nem spinningelni voltam, hanem spinracingelni. Az más kérdés, hogy amit csináltam nem igazán nevezném még csak bicajozásnak sem, de itt az elv a fontos, nevezetesen hogy a spinning és a spinracing nem ugyan az. A különbség amúgy nagyjából annyi, hogy a spinracing változatosabb mozdulatsorokból áll, jobban megmozgat és persze nehezebb is egy kicsit az én meglátásom szerint. No meg itt a felsőtest is szerepet játszik. Ha bővebben szeretnétek utána olvasni, jó kiindulási pontot találtok EZEN a linken, legalábbis én ide járok, szóval hitelesnek tartom:).

Szóval amikor már átöltöztünk, meg mindenki odaért, és kellően be voltam parázva, Gabi odajött és kérdezte hogy csináltam-e már ilyet. Mondtam, hogy konkrétan most látok először szobabiciklit és a rendes bringával is körülbelül 5 éves koromban találkoztam utoljára. Ez persze nem teljesen igaz, de valahogy sosem szerettem bicajozni. Túl félelmetes volt. Ráadásul gimis koromban a kempingbringán egyenes terepen elbicajozni a mamához (1, 5 km) nem hiszem, hogy igazi bicajozásnak számítana. A sebességváltót sosem értettem, dombon felfele toltam mindig, dombon lefele meg csukott szemmel imádkoztam és nyomtam a féket.
Egyszóval nem volt soha a kedvencem.Ráadásul ez nem egy egyszerű szobabicikli, hanem kimondottan spinning kerékpár, jó masszív, bár még így is kicsit bennem volt a félsz, hogy egy rossz mozdulat hatására felborulok vele.  

A bringát először is be kell állítani: a csípőmagassághoz az ülést, hozzá pedig a kormányt, aztán meg ki kell próbálni, hogy kényelmes-e. Ezt nem én csináltam, egyrészt mert nem tudtam, hogy mit kell állítani, másrészt pedig mert kevés volt az idő. Szerintem ezt még legközelebbi alkalmak során sem én szeretném csinálni, inkább csak majd ha nagyon profi leszek, olyan 10 alkalom múlva. De legközelebb azért rákérdezek, hogy mit hogyan miért, ha lesz rá idő.
A beállítás után fel lehet ülni a bringára. A pedál inkább kengyelszerű. rögzíteni kell benne a lábat. Nekem kétszer is kicsúszott az edzés során, nem túl kellemes, szóval inkább legyen jó szoros. Kész vagyunk az indulásra, lehet tekerni. Vagyis inkább próbálni nyeregben maradni úgy, hogy nem fogjuk a kormányt. Ehhez azért első körben kell egy kis odafigyelés és egyensúlyérzék, még ha a többieknek olyan lazán is megy. Mondjuk a 10. percre megszokja az ember. Jah, és azt el kell mondanom, hogy nagyon jó tartásjavító gyakorlat az, ha csak kiegyenesedve a nyeregben tekerjük a bringát. A vázon van egy gomb, aminek tekergetésével tudjuk szabályozni az ellenállást. Ezt ki kell tapasztalni, az sem jó, ha túl alacsony - szinte magától gyorsul hihetetlen sebességre olyankor a pedál, és az ember nem győzi lefékezni. Ekkor esik ki a kengyelből a láb, és mivel a pedál tovább pörög, ez eleve balesetveszélyes. (Ráadásul a pedál teljesen másképp működik, mint a rendes bicajnál. Ott nem kell fokozatosan visszafogni a lendületet, megnyomjuk a féket és kész, nem tekerünk tovább. Itt türelmesen és fokozatosan le kell lassítani a pedál mozgását. Ezt elég nehéz megszokni, de az első óra végére, néhány apróbb kellemetlenség után azért megtanulja az ember.)
Az sem jó, ha túl magas az ellenállás mértéke, mert akkor meg egyszerűen olyan erőt kell kifejteni, amit nem biztos, hogy az izmaink elbírnak. Így a nagy erőlködéstől is kieshet a pedálból a lábunk, és akkor meg az a veszélyes, hogy hirtelen nem kell akkora  ellenállással dolgozni. Ugye nem kell mondanom, hogy egy ilyen a lendület miatt elég rosszul tud végződni?.
És akkor még egy fontos dolog, a kormány. Mert annak is ilyen hülye alakja van, és amikor megkérdeztem, hogy hol kell fogni, Gabi elég furán nézett rám. Ugyanis több fogás létezik rajta, ezeket nem tudom, hogy hívják, ilyenre nem nagyon tudtam figyelni, inkább próbáltam csak leutánozni a többieket, de talán egyes meg kettes meg hármas meg támaszkodás(?). Legközelebb ezt is kiderítem, de ha tudjátok írjátok meg!!!
Amit itt megpróbáltam jó részletesen leírni, az az első 5 perc történése volt: ismerkedés a spinning kerékpárral.

A következő öt percben bemelegítés - légzőgyakorlatok tekerés közben és hasonlók. Itt azért még nem ment túl jól a koordináció, pláne nem ritmusra, hiszen az ilyen edzés sajátja a kellemesen hangos zene, ami tompítja a fájdalom sikolyait, szóval valahogy a lábamnak, a kezemnek, a tüdőmnek összhangban kellett volna lennie a zene ütemével. Nagyon gáznak éreztem magam, mert még csak épp hogy elkezdtük, de az első negyed óra után én már meg akartam halni. Közepesen alacsony ellenállás mellett is, kvázi csak ülve tekerve, néha megpróbálva leutánozni a többieket, és negyed 10kor már haldokoltam, pedig csak 5 perce tartott a tényleges edzés, és én nem is csináltam teljesen megfelelően, sőt. A következő negyed óra arról szólt, hogy egyrészt vigasztaltam magam, másrészt próbáltam csavargatni az ellenállás gombot, néztem a többieket és figyeltem az oktató instrukcióit, és rájöttem, hogy képtelenség megcsinálni azt, amit a többiek csinálnak. Nem mintha nem akartam volna, csak éppen fizikailag tűnt nonszensznek. Mert oké, hogy felállok, meg leülök. Itt vagy ott fogom a kormányt. De azért amit csinálni kellett volna, az ennél kicsit bonyolultabb volt. Elöl-hátul, rogyaszt a térd - egyenes a térd, feszít - elenged, Mindezt különböző ellenállásoknál, lejtmenet, hegymenet, gyorsít, lassít, egyszerűen túl sok infó, rémes erőnlét, nem lehetett követni, nemhogy csinálni. A többiek mégis simán csinálták. No de amint letelt a fél óra, és arra gondoltam, hogy a fájdalomnak is van egy határértéke, ami után már nem érez az ember semmit, felszívtam magam és még jobban koncentráltam. Egyszerűen ignoráltam, hogy majd lefordulok a bringáról a combom fájdalma miatt (Puding vagyok, 8 éve semmit nem mozogtam. Semmit.), mert meg akartam tanulni a mozdulatokat. Ezt lehet, hogy nem kellett volna egyébként. Türelmesebbnek kellett volna lennem magammal szemben. De az agyamban annyira jól esett, hogy bár hulla voltam, az utolsó 10 percet - oké, levezető gyakorlatok, de akkor is! - tényleg úgy végigcsináltam, ahogy kellett.

A zene sokat segített egyébként. Hangos volt, és jó. Retró is meg nem is, szóval tényleg illett az edzéshez. És mindegyiknek olyan motiváló szövege volt, ami tényleg nem engedte senkinek, hogy feladja.
Ami a legjobb, hogy az edzés közben jól éreztem magam. Úgy igazán. Szenvedtem, és mindezt teli vigyorral tettem. Élveztem, nah. Arra persze nem volt időm, hogy azon agyaljak, mit csinálok jól vagy rosszul, vagy hogy a többiek mit szólnak. Ráadásul Gabi jó fej volt, mert megengedte, hogy a leghátsó sorban tekerjek, szóval egy kicsit sem éreztem magam feszélyezve amiatt, hogy másokat esetleg akadályozok. Azt hiszem, ilyen a tiszta felszabadultság érzése. Kerek 60 percet tekertünk. És én ezt a 60 percet olyan sikernek könyveltem el, amiért tényleg megdolgoztam.  
A 60 perc után egy rövid nyújtás következett, még mindig a bringán, amin kicsit meglepődtem új volt és érdekes. Mondjuk szerintem lehetett volna egy kicsit alaposabb is.
Őszintén szólva kicsit megijedtem, amikor leszálltam a bringáról és a lábaim megbicsaklottak. De azért meg bírtam állni.

Mikor vége az edzésnek, az átöltözés előtt illik lefertőtleníteni a bringát: áttörölni az ülést és a kormányt, hogy másnak ne a mi izzadtságunkba kelljen beleülni. És higgyétek el, hogy meg fogtok izzadni!  
Aztán jöhet a tusolás, átöltözés, és túl is vagyunk az első órán. És hogy mi történik azután? Az a következő bejegyzés sztorija.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése