2013. január 22., kedd

Az első edzés - felkészülés lelkileg

Most már tudom, hogy az első spinning edzésemnek nem úgy kellett volna zajlania, ahogy zajlott. Megint fejjel rohantam a falnak, és most szenvedek miatta. De persze ezt akkor még nem tudhattam.

Mikor odaértünk V.-vel a teremhez és találkoztam az edzés vezetőjével - Gabival - aki épp nagyon elfoglalt volt, szóval épp csak köszöntünk neki, nagy lelkesen gondoltam az előttünk lévő egy-másfél órára. Mikor megtudtam, hogy nem lesz idő lezuhanyozni, kicsit alább hagyott a lelkesedésem, de az öltöző feelingje, az megint visszahozta a mozgásszomjat. Egészen addig így volt, amíg meg nem érkezett a csoport többi tagja. Jótanácsként mondom, hogy SOHA NE KÉRDEZZÜK MEG, HOGY KI MIÓTA CSINÁLJA. A már 10 éve, a 6 hónapja kezdtem újra és hasonló válaszok, nos eléggé megszeppen tőlük a ember, és menekülne, hogy jaj, most ő aztán milyen béna lesz és inkább hagyná az egészet. Most - mint már annyiszor - is V.  mentett meg az elszaladástól.

Egy kis kitérőt kell tennem, mert szeretném elmondani, milyen fontos a jó edzőterem kiválasztása. Szerintem ez amúgy nem csak a spinningre igaz, hanem minden sportra. Az alap dolog, hogy tisztának és rendesnek, hangulatosnak tűnjön maga a helyiség ahol szenvedéseink óráit fogjuk tölteni. A barátságtalan, steril berendezés nem könnyíti meg a dolgunkat. Ha ez megvan, akkor túl tudunk lépni az apróbb-nagyobb kellemetlenségeken, mondjuk hogy nincs lehetőség letusolni.
Jó, ha sikerül azonos szinten levő csoportba kerülni. Akkor nem érezzük magunkat feszélyezve, hogy esetleg lassabban haladunk nem értjük elsőre az utasításokat, vagy épp többször kell pihennünk, mint másoknak. Amúgy nekem ilyen szempontból szerencsém volt, mert ezt simán kiválthatja a barátságos légkör, és hála az égnek, nekem ilyenben volt részem. Senki nem menőzött, vagy nézett le engem, sőt, mindenki segített egy-két jótanáccsal, biztatott, hogy túl fogom élni - gondolhatjátok, hogy ez mennyire hatott biztatóan edzés előtt - és a legfontosabb, hogy ahogy észrevettem, mindenki magával volt elfoglalva, senki sem velem. Ez egyébként nagyon nagy tanulság, hogy az emberek azért mennek edzeni, hogy saját magukra figyeljenek, és az edzőn kívül ők így is tesznek. Pont olyan ez mint a strandon. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy jaj, felveheti-e azt a fürdőruhát, hogy fog már kinézni, megszólják-e, és mindeközben senkinek nincs ideje mások vizslatására, megszólására, lévén, hogy saját magukkal, vagy jobb esetben a felhőtlen pihenéssel vannak elfoglalva. Ilyeneken tehát kár görcsölni. 
A legfontosabbat megint a végére hagytam, ez pedig az edző személye. Mindenki más típusú, ezért mindenki más típusú vezetést, edzést igényel. A célok is különbözőek, van aki fogyni, van, aki szálkásodni, van, aki csak mozogni szeretne, erőnlétet növelni, egyszóval mások vagyunk. Egy jó edző tudja ezt, és a céljaidnak megfelelően, a személyiségedhez igazodva választja meg a motivációs módszert. Azért itt is fontos, hogy a csoport - edző - te valahol találkozzon egy közös pontban, különben rosszul fogod érezni magad. Ezt ellenőrizheted úgy, hogy megkérdezel egy ismerősödet, aki jár a kiszemelt órára vagy a kiszemelt edzőhöz, hogy mi a véleménye. Az ismerősödtől valószínűleg hiteles infókat fogsz kapni, és el tudod dönteni, hogy ez kell-e neked. Nagyon sok edzőteremben van lehetőség ingyenes első órára, tehát elmész, megnézed, kipróbálod, hogy tetszik-e, semmi kötelezettség, és így első kézből fogod tudni, hogy neked való-e.
Az edző kiválasztására saját példámat tudom hozni: csak azért is típusú ember vagyok, így ha egy hajcsár állandóan negatív edzővel hozott volna össze a sors, akár hatékonyak is lehettünk volna, de az az érzésem, hogy inkább csak a halálba hajszolt volna, hiszen én eleve motiváltan érkeztem, szóval valószínűleg egy kellemetlen sérülés lett volna az eredménye. Ehelyett kaptam egy vagány, vidám edzőt, aki segített, ha kérdésem volt, néha csekkolt bólintással, és felhívta a figyelmemet arra, hogy az első edzésemen még ne adjak bele mindent, hiszen a szervezetem el van szokva az intenzív mozgástól, nem jó, ha rögtön mély vízbe dobom. Amúgy is meg kell tanulnom az alapokat, szóval legyek inkább megfigyelő, a gyakorlatok helyett inkább csak tekerjek, ismerjem ki a bringát, hogy működik, és ha van kedvem, néha szálljak be egy-egy mozgássorba, de csak kényelmesen. V. is mondta, hogy az is nagy eredmény lenne, ha minden nélkül csak sima üzemmódban tudnám végigtekerni az egy órát. A lényeg a lényeg, az edző nem erőltetett semmit, akkor pihentem, amikor akartam, és én éreztem, hogy meg tudom csinálni, szóval egyszer sem kellett leszállnom a bringáról, és bár az edzést leginkább csak ülve tekertem végig kis ellenálláson, azért roppant büszke voltam magamra, hogy sikerült. De ez már a következő bejegyzés témája lesz.       

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése